Kíváncsiskodás

Új kertünk, új évszakba került, amelyet még nem láttam. Tavasszal előbújnak azok is, amik eddig rejtve voltak előlem és júliustól márciusig csak nyomokban vagy úgysem voltak láthatóak. Régen is mindig izgatott voltam, hogy mikor látom viszont régi ismerőseimet, de itt nem tudhatom, hogy mit találhatok.

Ilyen pl. a Magnólia a ház előtt. A fa egész nyáron itt állt, de a virágos állapotban nem emlékszem rá, pedig rengeteget sétáltunk ebben az utcában korábban. Alig várom, hogy teljes pompájában láthassam. Már bomlanak a rügyei. Izgatott vagyok!

Most látom csak, hogy nem lett túlzottan éles, de már az egész fa cukorsüvegekkel van tarkítva

És boldogság, hogy soha nem tudom melyik szegletben lelhetek meglepetést. Koratavasszal körbejártuk a kertet hóvirág után kutatva, nem leltük nyomát. Majd néhány héttel később, a gyerekek, a bunkinak nevezett bokraik közt találtak néhány szálat. Lelkesen szaladtak be, hogy „Anya ezt látnod kell! De meglepetés!”

Hétvégén figyelgettem a tulipánleveleket, hogy állnak, mire számíthatok, amikor figyelmes lettem valami másra. Úgy sejtem gyöngyvirág lesz. Juhé!

És a sornak még nincs vége, ma új leveleket vettem észre a ház előtt, és lám-lám úgy nézem kaukázusi nefelejcs lesz, amiből tengernyit hagytunk magunk mögött a másik kertben. Még nincs veszve minden, mi volt!

Ezután lehet, hogy több olyan bejegyzés lesz, ahol csak képek lesznek, mert az új okostelefonom kamerája, már elfogadható minőségben produkál képeket 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.