Őszi bejegyzés

Szeretem az őszt. Egyik napról a másikra más lesz a napsütés ereje. Bágyadtabban küldi sugarait közénk. Egész más, mint nyáron a perzselő forróság. Ám a fecskék gyülekezése még a langymeleg sugarak előtt csivitelik az ősz közeledtét. A kapálógépeknek is más hangja van, mint tavasszal. Nem tudom, hogy bennünk emberekben vannak más érzések, vagy tényleg másabba, mint tavasszal. Ilyenkor inkább csak az előkészületek, a hosszú csendes pihenő jól megvetett ágyának előkészítő bürrögése, tavasszal viszont az élet újjászületésének „muzsikája”. (Még akkor is, ha a motoros gépek sokszor több zajt keltenek, mint hasznot hajtanak.)

Ilyenkor lehetne tervezni, izgulni és előkészíteni. De idén ez most csöndes lesz nálunk. Várok. Megvárom, hogy melyik évszakban milyen kincseket találok. Pl. most őszirózsát 🙂 És krizantémot sem akarok majd belső őszi kényszerből venni, mert tele van a ház eleje. Ám a színe még izgalmas talány. Bimbói is igen aprók, így azok sem sejtetnek semmit.

Kíváncsian várom a tavaszt is, hogy lesznek-e tulipánok, nárciszok, hóvirágok, jácintok. Ha nem, az sem nagy baj, mert akkor végre van egy olyan helyem, ahova akár 50 vagy több hagymát is eltehetek és ha jól tervezem meg, akkor a száradó levelek látványa is el fog tűnni a nyomában növő évelők között. Ez azonban nem egy gyors műfaj, tovább tart, mint egy várandósság, mire elkezdhetem és még újabb év mire látok is belőle valamit. Ám badarságnak tartanám feldúlni azt a részt, ami eddig is virágoskertként funkcionált, és nekem is megfelelő helynek tűnik, amíg nem látom meg rejtett értékeit. Úgyhogy türelmesen várakozom 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.